Macsk�nk ma reggel
hosszan n�zett be r�nk
a konyhaablakon.

Nem volt m�s �pp csak � maga
mi is mi voltunk csup�n.
De kedve telt benne h�t odaj�tt
s az �vegen �t n�zte ahogy
bentr�l n�zz�k �t
amint (ak�r ma reggel)
ben�z mir�nk.
�s kedvem lett volna le�rni azt a pillanatot.
Pontosan �gy ahogy � tette
a szem�vel.
Megk�s�relni versben visszaadni
nem puszt�n a tekintetet
hanem ama jelenl�tet
mely egyszersmind hi�ny is.
De te ablakot nyitott�l.
A macska kicsit t�tov�zott k�rette mag�t
majd beugrott a konyh�ba.
�s nem t�rt�nt semmi minden ment tov�bb.

CHARLES BAUDELAIRE: A MACSK�K

A l�zas szeret�k �s a szigor� b�lcsek
�rt �veik sor�n egyar�nt szeretik
a macsk�kat, a h�z nagy, puha d�szeit,
melyek, ak�rcsak �k, f�z�sak s otthon �lnek.
A tudom�nyok s a k�j bar�tai,
a hom�ly r�meit keresik �s a cs�ndet;
gy�szhintaja el� foghatn� Orkusz �ket,
ha meg tudn�k dacos nyakuk hajl�tani.
Ha merengenek, oly nemes szobor-alakban
ny�lnak el, mint a nagy Szfinkszek a sivatagban,
melyeket az �r�k �lom var�zsa fog.
�l�kb�l b�v�sen pattog a villamoss�g
s rejt�lyes szem�ket, mint finom, t�rt homok,
kis aranydarabok szikr�i csillagozz�k.
(Szab� L�rinc ford�t�sa)

HAROLD MONRO : A CICA TEJET KAP

Ha �tkor beviszik a te�t, s elf�gg�ny�z�dik a szoba
m�r bent dorombol a z�ldszem�, t�zszem� fekete cica.
El�sz�r �gy tesz, mint akit nem �rdekel, csak a t�z k�zele,
de k�shet a tea, megalhat a tej, � nem k�sik sose.
Lassankint tejsz�n�, nagy puha k�d �li meg ach�t szemeit
�s szabadon f�l-f�lfigyel� tekintete megkem�nyedik.
Azt�n f�le, karma remegni kezd, farka mozog �s a csod�s
karcs� test m�r egyetlen �l� dorombol�s.
A gyerekek esznek, a k�t �reg h�lgy selyemben suhog:
de a cica a nagy v�gyban eg�sz kicsire zsugorodott.
A t�ny�r holdja az asztali felh�kb�l v�gre al�lebeg;
s � csupa s�haj, izgalom, �lom �s szeretet.
Odahajlik a f�nyl� k�r f�l�, a kr�m-tenger f�l� s iszik,
fark�t elereszti, altat� gy�ny�r oldozza t�rdeit.
Nagy, lankadt m�mor fogja el; vil�ga v�gtelen �s feh�r;
m�g egy szent cs�pp, - f�lnyalja, �s �rzi, hogy sz�ll le r� az �j:
a karossz�kben �lmosan felp�posodik �s kiny�l
�s mag�ba temetve pihen �jf�lig �ntudatlanul.

Lank�s tet�n �l el egy macska,
lusta, balga, tarka macska,
hunyor�tva n�z a Napba,
s gombszem�vel azt kutatja,
�tj�t vajh' merre folytatja
fenn az a f�nyes ebadta,
�rny�k�z� bolond Napja.
Mert, ha nincs �rny�k csak f�ny,
fenn a tet� perem�n
hever�szve heveny�n,
l�ssuk be, hiszen ez t�ny,
ha nincs sapka a fej�n,
m�g napsz�r�st kap szeg�ny,
mindig �lmos, buta l�ny.
H�t ez�rt n�zte a Napot
a macska, aki �s�tott
kett�, h�rom j� nagyot
s b�mulva egy alakot
- aki csendben hallgatott
s r�la verset faragott -
a balga macska elaludt...

�reg n�nik�vel m�r t�bbsz�r foglalkoztam. K�z�ltem, hogy feh�rvarr�n�, t�l van a hetvenen, �s nagyon szeg�ny. Szeg�nys�ge pedig nem f�gg �ssze sem a szil�rdul�ssal, sem a lanyhul�ssal. Ink�bb azzal hozhat� �sszef�gg�sbe, hogy eg�sz �let�ben dolgozott. Varrt mindent, amit egy�ltal�n varrni lehet.Inget,t�r�lk�z�t,p�ly�t �s zsebkend�t, paplant �s szemf�d�t. Ha n�la vagyok udvarra n�z�, f�ldes szob�csk�j�ban, jelk�pes ez�stf�nnyel t�nd�k�l fel a hom�lyban egyetlen kincse, melyet hossz� �let�ben szerzett:a t�.
Most gyakran l�tom �t kora reggelek hav�ban,a piacon. F�lkeszty�t hord, mely keze fej�t melegen tartja, viszont ujjait szabadon hagyja, hogy kedv�kre f�zhassanak. Odamentem hozz�, mert minden alkalmat megragadok, hogy besz�lhessek vele.A b�d�k k�r�l �csorgott. Itt vaskamp�kr�l nyulak l�gnak,megny�zva,t�li bund�jukb�l kivetk�zve,s v�res-lila h�suk didereg a fagyos leveg�ben. Egy�tt b�m�szkodtunk. �n arra gondoltam, milyen meghat�ak ezek a meztelen testek,a leggy�v�bb �llatok, melyek az�rt mindig tem�szetellenes m�don m�lnak ki, �s h�si hal�lt halnak, m�g az oroszl�nok,a legb�trabb �llatok t�bbnyire �llatkerti mag�nyukban pusztulnak el, orvosi fel�gyelet alatt,v�gelgyeng�l�sben.
-Nyulat vesz?-k�rdeztem t�le.-Dehogy-mondja gyorsan �s sz�gyenkezve,s megh�kken att�l a gondolatt�l,hogy � tal�n nyulat is vehet.-Csak a fejet akarom hazavinni.Meg a belet.-Mag�nak?-Nem,a macsk�nak.�reg n�nik�nek van egy kendermagos cic�ja,mely nagyon hasonl�t hozz�.Az is ig�nytelen,sov�ny,mint �.Sohase jut esz�be p�ld�ul,hogy egy milli�rdos macsk�ja is lehetne,s t�relmesen viseli sors�t.N�ha kit�tja v�rszeg�ny sz�j�t,de hang nem j�n ki bel�le.Nem ny�vog.Csak a gazdagok macsk�i ny�vognak.J�csk�n kapunk mindent.K�t ny�lfejet,sok ny�lbelet.Ha kiteregetn�nk az utc�ra,legal�bb egy km. hossz� lenne.Ballagunk a zs�km�nnyal a budai visk� fel�.
-Az a baj k�rem-sop�nkodik az �reg n�nike-,hogy nincs eg�r.�sszel �sszefogdosta mind.Most nem tal�l semmit.R�b�lintok,�s elismerem,hogy a helyzet neh�z.Kellemetlen,hogyha egerek vannak,de az is kellemetlen,hogyha nincsenek egerek.Semmi sincs rendben ezen a f�ld�n.De ha nem akad eg�r,akkor minek a macska?-Az nagyon j�-sz�l az �reg n�nike.K�l�n�sen t�len nagyon j�.H�l�s,eml�kez� mosoly tetszik fel pergamenarc�n,amint besz�l.-Tetszik tudni,este odab�jik a paplanom al�,�s meleg�ti a l�bam.Olyan j�l melegiti.�gy alszunk el mindig.�n meg a macska.
A macska teh�t az �reg n�nike k�lyh�ja,mely kell� f�t�anyagot k�v�n,hogy azt�n a kal�ri�kat �tadhassa f�z� l�bainak,az egyetlen meleget,melyet m�g kap ezen a vil�gon.Emberek,vigy�zzatok,hogy ki ne aludj�k
a szeg�nyek k�lyh�ja.

K�lyk�t viszi a macska, morg�
sz�j�ban. S mint a tigris,
k�r�s-k�r�l l�ngol a napraforg�.

J.R.R. TOLKIEN: A MACSKA

Pamacska, a csacska macska
pihen - t�n �lmodik,
k�v�r teliv�r eg�r
az �lma - vagy pedig
messze-messze r�p�ti az eszme,
f�lre, a D�lre, hol
sok rokon oson boz�toson,
b�g, sz�kken �s lohol,
kecses, sebes, zs�km�nyra les,
gy�ztes minden tus�n,
mit vadon ad, gyors vadon
�l �s ember h�s�n.
A nagy oroszl�n, mely orozv�n
csap antilopra le,
a karma ac�l, s ha gazella a c�l,
foga is elb�r vele;
�s a gep�rd s a leop�rd
oly komor, s sz�rny� gyors
a l�ba, ha k�ba gn� nyak�ba
vet�dik, mint a sors
a lomha vadonban -
mind messze szakadt
ki vad �s szabad,
s � szel�d szoba-rab;
de Pamacska, a csacska macska,
aki itt �l veled,
soha nem feled.

Kand�rok kir�lya
fekete p�rduc
�js�t�t bund�d
z�ld szemek �rzik
v�gzetes mancsod
sz�nyegen l�pked
�lmokban �szik
a titkos l�nyed
csendesen l�pkedsz
az �lmok k�z�tt
b�rha az �let
m�g hozz�nk k�t�tt
titkos szellem�
l�pteid nyom�n
ben�zel n�ha
az �letembe
l�tod a l�tem
�rny�k vil�g�t
k�ny�rg� szavam
b�nata �tj�r
fekete p�rduc
te seg�ts rajtam
z�ld szemed f�nye
�l e tavaszban.
K�rd�s a p�rduchoz
Kand�r bar�tom
seg�ts most nekem
szomor� �lom
minden szerelem
a n�i vil�g
csal�ka �let
b�rsonyos l�pt�k
�lmokba r�ved
k�z�tt�k nincsen
r�gi szerelem
k�tl�b� cic�k
h�t mi lesz velem
kand�r bar�tom
fekete p�rduc
k�ldj�l h�t nekem
egy cirmos cic�t
�letem v�g�n
hadd legyek boldog
am�g a sz�vem
egy kicsit dobog
benn�k m�g �lhet
a sz�ps�g sz�ve
sz�p �lom felel
a l�t-semmire.
A p�rduc v�laszol
Elhozom neked
a legszebb l�nyom
b�jos kis cirmos
e cica-�lom
szem�ben ragyog
a sz�p v�letlen
sz�pet �lmodik
minden szerelem
vid�m sz�v�ben
a sz�ps�g mulat
minden l�p�se
dallam mozdulat
a gyeng�d k�zre
muzsika felel
a sz�ve dorombol
ha j� sz�vre lel
elhagy az �let
�s m�lik a v�gy
de � figyeli
a lelked szav�t

Sz�vem g�rcs, v�rem szilval�,
k�zeledem hetven fel�.
Macsk�nk gy�gy�tja m�jamat,
r�borul �s meleget ad,
v�rrel f�t�tt kis termofor,
karmos talpakkal megtipor.
�llat-l�ny�nek deleje,
ak�r �serd� ereje.
Mint f�b�l sz�rt tea,
�that pezsd�t� �rama.
Tappancst�l f�lig fekete,
bund�ja, bajsza, termete,
de arc�b�l s�t �lesen
kerek k�t citromsz�n� szem,
s az �l� s�t�t v�nkoson
ez�st�s f�nyhull�m oson.
F�l�ves m�lt �s b�lcs nagyon,
tud�s, tapasztalt doktorom.
De nem sok� id�z velem,
nem b�r meg�lni egy-helyen,
nagyot sz�kken, nem is k�sz�n,
m�r f�nn cik�z a fatet�n.
Gombot, csatot butor al�l
s elgurult p�nzt el�kotor,
mindent vizsg�l, zugokba t�r,
a kertben, h�zban � az �r.
Ha l�t-fut �lettel tele,
�n is sz�guldozn�k vele,
feledn�m annyi �vemet
s hogy vissza �lni nem lehet.

Kar�csony m�snapj�n elment�nk
a Bazilik�ba. A barna s�t�tben
l�mp�k f�nye vibr�lt,
mint az elektromoss�g el�tt.
Mi magunk is gyerty�kat gy�jtottunk.
A j�szolban a Kisj�zus mell�
egy val�di macska tekeredett,
az egerek n�p�t a lehellet�vel
igyekezett t�vol tartani. De f�nt
a templomi z�szl�k csattogtak,
�s j�ttek a sz�rk�k, j�ttek az apr�
szem�ek, n�zt�k a m�anyag
poh�rb�l kihajt� b�z�t, snidling,
mondta valaki, l�ptek kopogtak,
b�rsonyos surran�s halt el.
Egy �j, jobb �v fel� cs�szott
a h�r�teg a h�ztet�n, lez�dult,
�s a hangja ott t�bl�bolt
a benti s�t�tben.

BELLA ISTV�N: DOROMBSZ�

Ki tudja, miket gondol
egy macska, ha dorombol.
Ki se l�tszik a gondb�l.
Kiugrana karomb�l.
�lete k�sz karambol.
Sz�rb�l van �s koromb�l,
sok v�lgyb�l, kis halomb�l,
k�t �g-pupillagombb�l,
mit - b�rki b�rmit gondol -
ha a l�t begorombol,
mindig mag�ra gombol.
S b�r a vil�g k�nn tombol,
hal�l csahol a lombb�l,
�gy n�z az �lomalomb�l,
tudatalatti limlomb�l,
l�tanal�zis-akolb�l,
mint f�ny egy csillagatomb�l.
Messze-mag�ban barangol.
S egy kicsit elborong�n
igaz�t a dorombon,
hal�lb�l hangokat hangol,
�s dorombol �s dorombol.

A kutya hogyha �szrevesz,
van ugat�s, �r�m,
De h�z t�v�ben kert alatt
a macska nem k�sz�n.
Mint ki �ledben sose �lt,
k�z�nnyel megy tov�bb.
Intesz neki, sz�l�tgatod,
hi�ba: meg se l�t.
Otthon majd mindent helyrehoz.
Lesz h�zelg�s el�g.
De Macskaorsz�g �tjain
holnap se n�z fel�d.

Ernyedts�g�nket elandal�tja, m�g ink�bb
elszender�ti m�konyos dorombol�sod.
Az �lom sz�lt e f�ldre ny�lv�n: a t�lvil�gon is
megcir�gat majd minden j� bar�tod.

Balzsamos gyolcsba nem bugyol�llak,
j� �reg �llat, szinte hogy ember. -
L�sd be szer�nyen: nem divat ez m�r.
�mde a s�rod, most meg�g�rem, �n magam �som
itt az aranyl� ny�rfa es�t�l
cs�ggeteg, �rva lombja t�v�ben.
S�rga szemedben haldokl�sod,
mint ez az �vszak, t�rt sugarakkal,
f�tylas egekkel, hirdeti b�cs�d. -
Gyenge t�cs�k-sz� r� az avarban,
zeng reszel�sen: ez sirat�sod.
Sz�rke fejedre lepke-szel�den
mint puha h� hull: k�nnyeit ont�
Zs�fi-le�nyka simogat�sa
�traval�ul.

Elsimogathatatlan simogat�saimmal
egy kismacsk�hoz hajoltam, �s te n�zted,
a kenyeret - pedig �hes volt�l -
odaadtam a vadkacs�knak,
s mikor v�gre m�lt�ztatt�k elfogadni,
te jobban �r�lt�l, mint �n,
suhantak fens�gesen, s�t�ltunk tov�bb,
kerest�nk volna egy kis h�zat,
ahol lakni lehet, nem tudtuk m�g,
hogy m�r megtal�ltuk:
te szereted �t, � szeret engem,
�n szeretlek t�ged, szeretlek benneteket,
ne f�lj, hull�mz�, �des vizeiben
Isten cser�lget minket.

NEMES NAGY �GNES: A MACSK�K B�TORS�GA

Ha r�m mutogatn�nak t�z emeletnyi l�nyek, n�zd csak,
n�zd azt az apr� kis talp�t, h�m-e vagy n�st�ny, ezek mind
egyform�k v�g�l is.
�s ott �ln�k k�r�l�tt�k a ny�ri f�ben mintegy napozva,
Platon, egy v�kony �cs, meg �n,szem�nkbe fogadva �ket,
j�r� �p�letek - �k meg lassan, nyugodtan, hogy a nagy t�rv�ny-
l�bukkal el ne tapossanak
ha r�m mutogatn�nak, h�vn�nak, k�lden�nek, meg-meg-
dobn�nak �s gy�gy�tan�nak, oldalamat k�tm�teres
k�zzel lapogatv�n, akkor...
de �k, �k m�g irigyeln�nek is, n�zd, milyen �nt�rv�ny�,
pontos mozdulatok, b�szke, piciny s�r�ny
n�zd, hogy j�r-k�l.

BELLA ISTV�N: A HOLDR�L

A hold - macska volt.
Kell erre bizonyoss�g?
hiszen m�g most is
megugatj�k
a kuty�k �s a kutyusk�k,

Ha ott �l kev�lyen az �gak hegy�ben,
vagy: h�t�val sarl�z a kem�ny t�v�ben,
vagy: gebeszkedik a lombok begy�ben,
h�t m�g, amikor puh�n - macskatalpon -
�tsettenkedik a holdf�ny a szob�n,
vagy az udvarokon a hold- vil�ga.
Futnak is a kuty�k, s a kutyusk�k
az inal� holdf�ny nyom�ba.
S �gy lehetett, hogy egyszer
f�lfutott az �gig�r� f�ra, az �jre,
hiszen mi m�sok lenn�nek a v�r�sl� csillagok,
mint megvarasodott macskak�r�m- nyomok,
mivel k�rbeforrt az �jszaka fekete h�ncsa.

Ez�rt a kuty�k d�h�sen:
Vau, Vau!
S a hold
ny�g�sen:
Nyau, Nyau!
Azaz
nem is sz�l,
csak �sszeg�mb�ly�dik
szer�nyen,
�s mosolyog, mosolyog
az eg�szen.

Pici cic�t szeretem, mivel puha nagyon,
�s nem b�nt engem, hogyha b�k�ben hagyom.
Ez�rt nem r�ngatom �t a fark�n�l fogva,
Hanem egy�tt j�tszunk folyton-folyv�st k�zenfogva.
Hozz�m kuporodik, s �n gumicukorral halkan megetetem,
�s engem nagyon szeret, mert �n �t nagyon szeretem.
Mikor cic�t kapargatom, � dorombol l�gyan,
Mert �gy mutatja ki pozit�v �rzelm�t ir�ntam.
De a f�l�t nem t�pegetem, s nem taposok r�ja,
Nehogy �les karm�t megint a k�pembe v�jja.
Nem nyomorgatom �s nem okozok f�jdalmat neki,
Mert cic� a k�nz�st egy�ltal�n nem szereti.

Cic�nk, kir�l oly sz�pen �rtam �n,
oly sz�vb�l, akkor:
a megpr�b�ltat�sok idej�n,
s ki�rt agg�dtam, mikor elmaradt,
val�ban elt�nt, elpusztult szeg�ny.
Rossz sejtelmem bev�lt, bev�lt! A sors
les�jtott r� is,
hiszen a bajban � volt a soros-
a sorsunk balj�s csillaga alatt
m�r csak r� s�jthatott az Ostoros.
Az �shit �gy tartja: az �llatunk
elpusztul�sa
benn�nket ment meg. Nos, �gy �llhatunk
szeg�ny cic�nknak eml�ke el�tt,
hogy felmagasztosul a b�natunk.
De tett � m�st is: r�nk hagyta fi�t!
A szomsz�d h�zban
�l � �s onnan j� naponta �t,
kih�zeleg valami ehet�t,
majd sz�pen, csendben elhordja mag�t.
R�n�zni sz�vtipr� gy�trelem.
Ak�r az apja!
A sz�ne, alkata, a k�nnyeden
cik�z� farka teljesen olyan-
S mint apja, �gy besz�lget � velem.
Igen, besz�lget. �rti szavamat
�s r�dorombol.
�s hozz�m simul, l�bamn�l matat,
s id�nk�nt n�z hosszan, komolyan-
teszi, mi holt apj�val megszakadt.
tudom,nem �rtek ilyent meg sokan,
de vannak m�g csod�k az �g alatt!
UT�IRAT
Cic�k sorsa c. versemhez
ne olvass�tok el,
hisz nincs m�r � sem,
elt�nt egy sz�p napon
a b�v�s k�rben.
Elt�nt. Mi lett vele,
nem tudja senki-
Kiment �s kider�lt:
�r�kre ment ki.
M�rt hagynak sorra el
kedves cic�ink?
helyett�nk t�nik el
egyik s a m�sik?
Benn�nket �vnak �k
valami bajt�l?
cic�k,nem v�dtek meg
minket att�l!
Nem csak ti hagytok el,
de annyi minden!
A dal a tetter�,
a h�v a sz�vben-
A gyermek, a csal�d,
mind, mi k�r�lvett;
elt�nik rendre mind,
mi tovat�nhet.
Jelk�p sz�momra h�t
cic�ink sorsa,
hogy mint hagy minket el,
mi j� volt ,sorra.
B�cs�zunk sz�ntelen
ett�l, meg att�l,
m�g majd elk�sz�n�nk
a holdt�l, napt�l.

Vil�gg� gurul a gombolyag
nagymama �l�b�l, kiscic�m ugrik,
hopp!-szalad, nyakon cs�pi
az �gy alatt, �m f�l m�g a s�t�tt�l,
kukucsk�lgat h�t kifel�,
f�l�t hegyezi, n�zdel:
nagymama alszik, szundik�l,
szuny�k�lgat a f�nyben,
�gy a cic�� a konyha,
ki el� is �vakodik,
picit meg�ll, mosakodik,
majd egy ugr�ssal hirtelen
a gombolyag h�t�n terem,
�s hanyatt esik ott legott,
�m azon nyomban talpra �ll,
s ijesztgeti, pofozgatja,
balt�zgatja a kis bety�r,
s�t,
lehasal, farkat cs�v�l,
m�r-m�r dorombol neki,
minden cs�nnal, pajkoss�ggal f�lruh�zza, kit�nteti:
arca, szeme csupa f�ny, hiszen
az a gombolyag ott olyan puha,
olyan b�rsony, ak�rcsak egy kiseg�r.
Gurulj, gurulj csak, gombolyag,
vil�g v�g�ig meg se �llj:
sarkadban ott fut,ott ragyog
fekete-feh�r kiscic�m!

"Isten az�rt teremtette a macsk�t, hogy legyen egy tigris, amit b�tran megsimogathatunk" (Victor Hugo)
"Simogattam �s bec�ztem ezt a puha, �rz�keny �llatot, mely oly l�gy, mint a selyemb�l sz�tt ruha - meleg, gyeng�d, �rz�keny �s vesz�lyes." (Guy de Maupassant)